Beszámoló///DVTK - Cegléd 6-1

Ez a szombat más volt mint a többi, elérkezett végre az a nap, amire
mindenki várt, hazai pályán a bajnoki cím ünneplése. Már délelőttől
mindenhol piros-fehér sálas, mezes szurkolókat lehetett látni a
városban, aki remek hangulatban készültek az esti fiesztára. Már
elővételben kétezer jegy elfogyott, végül kilencezer ember töltötte
meg a stadion hazai oldalát. A meccsen bemutatott egész kanyaros
koreográfia több mint egy hétig készült egy lerobbant csarnokban, ahol
még takarítani is kellett, akkora por volt. Rengeteg időt, rengeteg
munkát, és szervezést igényelt a hét szektort lefedő látvány, amihez
minden szurkoló hozzájárulhatott az előző meccseken. A klub is
készült, kartonokat osztottak ki az új tribünre, így ott is volt
látvány, bár ezt nem a tábor tervezte. A kezdés előtt koncert
szórakoztatta a szurkolókat, szintén a klub jóvoltából. A kezdőrúgást
Ákos végezhette el nagy taps közepette. Remek hangulatban teltek a
percek, a pályán és a lelátón is minden a legnagyobb rendben volt,
ilyennek kellene lennie egy focimeccsnek. Akik a kanyar alatti büfében
kívánták oltani a szomjukat, azok hosszú ideig várakozhattak mivel
egyetlen ember szolgált ki több százat. Sokan maradtak így le
gólokról, és látványosságokról. Pedig mindkettőből volt jópár, a
lelátón hullámzás, tüzek, füstök, össznépi szurkolás, a pályán pedig
hazai gólokból volt bőven. Fantasztikus hangulat volt, máshol talán
nem érthetik, de mi harminchét éve nyertünk utoljára bajnokságot az
nb2-ben, nb1-ben pedig soha, így ez itt nagy siker. A meccs végén a
szurkolók ellepték a pályát, az ünneplés leírhatatlan, aki ott volt az
tudja, aki nem az sajnálhatja. A stadionból az Újgyőri főtérre
gyalogolt a tömeg a lezárt főúton, ahol már rengeteg busz várt, hogy a
belvárosba szállítsa a szurkolókat. Remek látvány volt az éjszakában a
karaván, a buszokon tomboló szurkolókkal. A belvárosban még nyitva
lévő boltok, és kocsmák készlete igencsak megcsappant, a szomjas
szurkolóknak köszönhetően. A tömeg ellepte a Városház teret, ahová a
csapat nyitott buszon érkezett. A fieszta itt folytatódott, az
erkélyről vezényelte a csapat a szurkolókat, a színpadon pedig koncert
szórakoztatta a több ezer embert. Pár órás ünneplés után a hivatalos
programok befejeződtek, de sokan folytatták reggelig az ünneplést
különböző szórakozóhelyeken. Tavaly a száz éves évfordulón történt
kiesés után a pokolban érezhettük magunkat, most pedig hét pont
hátrányból simán nyertük a bajnokságot, több ezres utazásokon vagyunk
túl, sokan találtak vissza újra a stadionba, úgy néz ki minden rendben
van. Ezt a napot nem felejti el senki aki ott volt, nem adhatja vissza
semmilyen videó, vagy fotó, ezt a stadionban kellett átélni, ez
DIÓSGYŐR, ebbe bele kellett születni, csak úgy lehet átérezni! Nehéz
lenne ezt túlszárnyalni, de ha mi ünnepelhetnénk egyszer bajnoki címet
az nb1-ben valószínüleg sikerülne, bár ez lenne a legnagyobb gondunk.
Az nb2-ben remélhetőleg utoljára tettük tiszteletünket, elég volt már
belőle, ahogy a többi alacsonyabb osztályból is, az utóbbi tizenegy
évben volt körzeti, nb3, nb2, nb1, most már a legmagasabb osztályban
szeretnénk végleg maradni, jól szerepelni, hogy egyszer itt is
ünnepelhessünk. Még egy meccs hátravan, aztán a soha viszontnemlátásra
nb2. Szezon előtt még teljes kilátástalanság volt, aztán nagyot
fordult a világ, és a végén ebben a hatalmas ünneplésben lehetett
részünk, nem nagyon gondolta ezt senki. Most óriási az öröm a
városban, köszönet jár érte a Csapatnak, és a fantasztikus
Szurkolótábornak, mert így együtt bebizonyítottuk, hogy Mi vagyunk a
legnagyobbak, EZ MISKOLC, EZ DIÓSGYŐR!!!


ACAB MC.