2010. július 18., vasárnap

Ha lesz még film, a sikerről fog szólni


A jubileumi DVTK-filmről és készítőiről akkor hallottunk utoljára, mikor a decemberi (mozi- és DVD-) premiert követő hetekben beszámoltak eredményeikről. Most újfent megkerestük őket. Lesz folytatás?
Tavaly ősszel rendre figyelemmel kísértük, hogyan alakul a forgatás, miként készül Kriskó László rendező és Csincsi Zoltán operatőr profi módon, ám amatőr (vagyis rajongói) alapon forgatott dokumentumfilmje. Beszámoltunk a mű elkészültéről, ott voltunk az ünnepélyes mozibemutatón, később pedig hírt adtunk róla, fogy-e a DVD. Eltelt fél év, gondoltuk, érdemes ismét kérdezősködni. Kriskó Lászlótól érdeklődtünk a fejleményekről.

A decemberi bemutatón
- Nos, mi a helyzet a DVTK 100 év - A filmmel?

Kriskó László: - Köszönöm, "jól van". A film... kicsit olyan ez, hogy talán ez az egyetlen sikersztori az elmúlt évben a DVTK történelmében. Mit mondjak, jobban örültem volna egy kicsit rosszabb filmnek és egy bajnoki dobogós helyezésnek.

- Hogyan fogyott azóta a DVD?

KL: - Ahogy az várható volt, december óta nem túl fényes a forgalom, de teljesen nem állt le. Néhány darab havonta. Talán ez év karácsonyán újra beindul.

- Változott-e valami a megítélésében, hogyan tekintesz vissza most a készítésére, a megszületésére?

KL: - Azt hiszem, a lehetőségeinkhez képest több mint 100 százalékot nyújtottunk, persze, ha újrakezdeném, biztos tudnék beletenni még öt-tíz percnyi legendát - legendás futballistát, szakembert -, vannak, sajnos, akik, amik kimaradtak, de hát 100 év nagy idő.

- Akadt-e a művel kapcsolatban valamilyen új élményetek?

KL: - Igen, de elsősorban nem DVTK-szurkolóktól. Mivel Budapest mellett élek a családommal, egy kis településen, csupa "ellenfél között", így jó érzés volt, hogy rengeteg Fradi-, Újpest- és egyéb pesti szurkoló gratulált azután, hogy megnézte. Az egyik ismerősöm - aki ősi Vasas-drukker - még meg is könnyezte, de így volt ezzel az a kecskeméti zeneszerző barátom is, aki a kislánnyal felénekeltette a dalt, az "Amíg élek én"-t. Neki beugrott, hogy gyerekkorában látott egy válogatott meccset, ahol egy bizonyos Veréb nevű kapus megbabonázta a csehszlovákokat, azt mondta, ő azóta sem látott ilyen kapusbravúrokat.

- Valóban életszerű-e jelenleg is az esetleges folytatás ötlete? Tavaly azt mondtátok, van rá terv, szándék, lelkesedés.

KL: - Az elhatározás létezik, csak kérdés, hogy van-e, lenne-e értelme most kihozni a folytatást. Még a könyv sem jelent meg, azt hiszem, úgy lenne méltó, ha az jelenne meg először. A második DVD-nek egyébként van már címe: DVTK Aranycsapat - A siker. Ez azért fontos, mert különösen mostanában óriási szükségünk van sikerre! Szóval lesz folytatás, de az ideje még kérdéses. nem modnom, jó lenne, ha addig előkerülne egy padlásról vagy egy pincéből az olimpiai válogatott csehszlovákok elleni hazai mérkőzése - ez a nagy álmom, és Veréb Gyurinak is! Addig is gondosan őrzöm a DVTK-Besiktas és a DVTK-Hajduk Hollandiában restaurált meccsének felvételeit.

- Van-e manapság bármilyen kapcsolat a klubunkkal?

KL: - Március óta nincs, illetve mi megígértük, hogy amint van értékelhető bevételünk, akkor jelentkezünk a pénz klubra eső részével, amit, mint emlékezetes lehet, segítőleg felajánllottunk. Jelenleg ez csak néhány ezer forint lenne, még gyűjtjük...

- És a városi önkormányzattal? Az is ígért anno támogatást, lemezvásárlást.

KL: - Semmi kapcsolat. Legalábbis azóta, hogy még januárban azt az 500 példányt, amit vállaltak, megvásárolták.

- A tavaly őszi-téli szurkolói lelkesedést benned milyen érzések követték - immár a filmtől és a munkától függetlenül - a Diósgyőr elmúlt tavaszi szereplése kapcsán; mennyit láttál belőle, milyen gondolatok fogalmazódnak meg a téma kapcsán?

KL: - Fantasztikus volt, érezni az ultrák szeretetét és jó volt velük-közöttük szurkolni az idény eleji Videoton elleni mérkőzésen. Ami a többit illeti, a labdarúgásban nincs "ha", de tudom, hogy ha Debrecenben sikerült volna pontot, pontokat szerezni és ha Videoton ellen nem kapunk ki, akkor most a sikerrel megvívott tavasz után az NB I-re készülnénk. Előfordult már olyan, hogy "jogilag" nem volt csapatom, megéltem, hogy az osztályozóért szorítottam, jártam sokat NB II-es meccsre, voltam már szomorú, kiábrándult, de a hit mindig erősebbnek bizonyult! Amikor közeledett az új idény, már csak az járt a fejemben, hogy újra nyerni kell, fel kell állni és megmutatni, hogy mi vagyunk a legnagyobbak. Mert a DVTK-nak győznie kell! Így most is alig várom, hogy elinduljanak a meccsek, mindegy, hogy a tizedik vagy az első osztályban, a klubhűség ugyanis nem osztályfüggő. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy szívesen fogadnám a jelenlegi helyzetet, vagy beletörődnék, hogy nem mi indulunk a Bajnokok Ligájában... de most ez van, itt kell szurkolni, innen kell megmutatni. Mert stílusosan befejezve a beszélgetést: Amíg élek én...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Hétvégén megkezdődik a tavaszi szezon.A szombati meccsig lehet jelentkezni a kaposvári szurkolóbuszra!