"Váratlan" látogatók a DVTK tréningjén

A kedd délutáni edzés után a pálya szélén "cserélt eszmét" a vezetőedző és a szurkolók.
Fél öt előtt néhány perccel érkezett a stadionba mintegy harminc fiatalember – az egyik szurkolói csoport tagjai –, akik előbb egymással beszélgettek az atlétikai rekortánpálya szélén, majd miután bő negyed órával később befejeződött az élvonalbeli diósgyőri labdarúgócsapat délutáni foglalkozása, elindultak a játékoskijáró irányába, amerre az edzést letudó futballisták is tartottak. A labdarúgók valamennyien bementek az öltözőbe, míg Tornyi Barnabás vezetőedzőt szinte teljesen körbeállták a drukkerek (az ultrákhoz tíz-tizenöt ott lévő idősebb DVTK-szimpatizáns, kíváncsiskodó is csatlakozott). A szakmai munka elsőszámú felelőse elöljáróban azt mondta, természetesen minden kérdésre, felvetésre hajlandó válaszolni. A csoport képviseletében Feledi László egyből a közepébe vágott, s eképpen fogalmazott: „Nem az eredmény, a négy vereség a leginkább fájó... Diósgyőri mezben így, szív nélkül nem lehet játszani... Olyanokra, akik nem szántják fel a pályát, nincs szükség... Ezek a srácok az összes pénzüket a csapatra költik, kiteszik a szívüket, lelküket... Profi futballistákról van szó, megkapják a pénzüket, amiért hajtani kell... Az dühít, hogy ezt nem láttuk. Ennyit jelent egyeseknek, hogy százéves a klub? – tette fel ezt a kérdést a szurkolók szószólója.

Néha nem látszik

„Nincs olyan szavad, amivel ne értenék egyet – vágott közbe Tornyi Barnabás. – Minden olyan eszközt, módszert pártolok, amely morálisan elfogadható, de nem szeretem az erőszakot, a busz leállítást, ha ezek nincsenek benne, akkor mi bajtársak vagyunk... Én minden nap látom a játékosokat, s biztos, hogy akarnak, de ez egy több összetevős dolog és nem mindig jön ki... Nekünk ugyanúgy fáj, a szívünk szakad meg, de dolgozunk, hogy több legyen. Minden kritikát elfogadok, beviszem az üzeneteteket az öltözőbe, hogy a huszonnegyedik órában vagyunk.”

Feledi László hozzáfűzte az alábbiakat: „Amit az Újpest és a Győr ellen láttunk, vicc volt... Az ilyen lélektelen játék elfogadhatatlan... Szeretnénk, ha bennmaradna a csapat... A tábor nem ezt érdemli, gondoljanak bele milyen érzés...”

Tornyi Barnabás ismét kihangsúlyozta, hogy „az akarattal nincs, nem lehet gond, azt viszont aláírom, hogy ez néha nem látszik. Én is hibás vagyok, mert korábban azt hittem, hogy nagyobb hatással tudok lenni a lankadókra. Viszont látok sok olyan dolgot, amire lehet építeni, s azon vagyunk, hogy a helyzet megforduljon... Megértem az elkeseredettséget, amiért itt vagytok, teljesen normális, korrektek a felvetések.”