"Az ország legcsodálatosabb szurkolótáborát ismertem meg"

Szombaton Aczél Zoltán utoljára ült a DVTK kispadján, majd az esti évadzárón elbúcsúzott a játékosoktól és a klubtól.

Aczél Zoltán (Fotó: Hawk)
- Lejátszotta a DVTK idei utolsó tétmeccsét, 7-0-ra kapott ki a Nyíregyházától...

- A tegnapi mérkőzésről nincs sok mondanivaló. A klub kérésére kipróbáltam két játékost, a kapus Kodalaevet és a dél-koreai próbajátékost, Hwangot, hogy lássuk, mire képesek. Többen sérüléssel bajlódtak, ettől függetlenül egy erős csapattal tudtunk kiállni. Egész héten arról beszéltek, hogy szeretnének szépen búcsúzni a közönségtől, - mert egy diósgyőri játékosnak a diósgyőri közönség kell, hogy a legfontosabb legyen - és tőlem is. Érezhető volt, hogy a játékosok elfogadtak engem, tudták, sokat dolgoztam azon, hogy jobbak legyenek.

Szép búcsút ígértek, ehhez képest nagyon finoman fogalmazva is nem ezt beszéltük meg.

Az elején volt egy óriási hibája Búrány Zolinak, abból kaptunk egy gólt, majd mentünk fejetlenül előre és jöttek a szokásos hibák, nem is beszélve arról, hogy a szerződésükért játszó két játékos finoman szólva sem jól teljesített és jött a kiállítás is.

Megalázó, szégyenteljes vereség lett a vége. Én is nagyon bánom, szerettem volna szépen búcsúzni a közönségtől, hogy legalább annyi maradjon meg: legalább az utolsó meccs megvolt. Én nagyon szégyelltem magam.

- Szombaton este elbúcsúztál a játékosoktól és a klubtól.

- Nem hiszem, hogy hízelgésből mondta a tegnap esti banketton Orosz Lajos alpolgármester négyszemközt, majd beszédében is, hogy ez a csapat 13 fordulón keresztül - főleg ahhoz képest, hogy indult, milyen gondok voltak a nyáron, augusztus 31-ig csak egy játékos érkezett - nem volt pofozógép, volt néhány kiugró mérkőzése és egy-egy góllal veszített, ha veszített. Ezeket a meccseket akár meg is nyerhette volna a Diósgyőr, gondolok például a fehérvári, az Újpest elleni, vagy akár a döntetlenül végződő ZTE és Paks elleni bajnokikra. Köszönöm neki, hogy úgy látta, csapattá alakítottam a DVTK-t. Minden tiszteletem a városvezetésé és az AVE cég vezetéséé, hogy emellé a csodálatos klub mellé így odaálltak.

Orosz Lajos azt mondta, a DVTK-családhoz tartozom, de ilyen eredményekkel nehéz odatartozni, de a szívem legmélyén nagyon szeretem ezt a klubot, ezért is szerettem volna jobb eredményt elérni.

Van még fiatal és feltörekvő játékosa a DVTK-nak, ugyanakkor sokkal több kell a játékosoktól, nagyobb megbecsülés a DVTK meze felé. A klubvezetésnek pedig elsődleges feladata lesz, hogy kisöpörje az öltözőből azokat a labdarúgókat, akik nem alkalmasak sem mentálisan, sem fizikálisan ennek a meznek a viselésre.

Büszke vagyok, hogy a DVTK edzője lehettem, sajnálom, hogy nem sikerült jobb eredményt elérni, de nem kilátástalan a DVTK helyzete, egy csapatot megelőz és 2-3 csapat nagyon közel van. Ha erősít a klubvezetés, akkor a DVTK biztosan bennmarad, aminek tiszta szívvel szurkolok. Nem érzem azt, hogy lehetetlen dolgot hagytam magam mögött, megcsináltam volna én is, ha ez a csapat erősödik. Ha az általam is felsorolt játékosokat sikerül Diósgyőrbe csábítani, akkor nagyon szép tavasz elé néz a DVTK.

Köszönöm a szurkolóknak, hogy 13 meccsig "eltűrtek", jó érzés volt, hogy a csapat mellett és sokszor mellettem is ott álltak! Az ország legcsodálatosabb szurkolótáborát ismertem meg bennük, még ha a végén egy részüktől kaptam is eleget. Éppen ezért kérem a játékosokat, becsüljék meg ezt a szurkolótábort, és januártól nagyon tegyék oda magukat!