Megvertük az Albánokat!

Már az első pillanatoktól kezdve lehetett látni a magyar játékosok arcán, hogy mindenképpen be szeretnék bizonyítani, nem csak üres szólamoknak gondolták a héten megejtett magabiztos kijelentéseiket.
Szomorú, de igaz, a 86-os vb kudarc óta elszoktunk attól, hogy válogatottunk tagjai önbizalomtól duzzadva, nem remegő lábakkal, céltudatosan dolgozva készülnek fel az előttük álló feladatokra.
Igaz, az elején megpróbáltak nyomni a hazaiak, de a védelmünk jól állta a sarat, Babos Gábor magabiztossága nyugalmat sugárzott (végy egy jó kapust ugye...), nem csak a védelem, hanem a többi csapatrész tagjainak is.
Erwin Koeman azzal lepte meg a futballbarátokat, hogy kihagyta a kezdőből Gera Zoltánt és Dzsudzsák Balázst, helyettük Halmosi Péternek és Rudolf Gergelynek szavazott bizalmat. Halmosinak, Dárdaival együtt, elsősorban a "zongoracipelésben" kellett jeleskednie, míg Rudolfnak, a Torghelle mögött felsorakozott hármas bal oldali tagjaként kellett, hogy megtegyen mindent a hőn áhított sikerért.
Voltak az albánoknak is helyzeteik, de mivel hazahúz a szívünk, azt állítjuk, a mieink sokkal nagyobbak voltak (főleg a levegőben nőttük a piros mezesek fölé), ezt bizonyítja, hogy a 38. percben amolyan haumannos módon ordíthatta mindeki, hogy "Sanyi, Sanyikám!", Torghelle góljával ugyanis a vezetést is megszereztük, eufóriát váltva ki ezzel a helyszínen hősiesen szurkoló magyarok soraiban.
Fordulás után egyből Torghelle került ziccerbe, de mivel a hazaiak kapusa bravúrral hárított, nem tudtuk megduplázni az előnyünket. Innentől kezdve rátettek egy lapáttal az albánok, nem egyszer Babos rátermettségére volt szükségünk ahhoz, hogy ne változzon az eredmény.
Egy komoly téttel bíró, idegenben, fergeteges hangulatban lejátszott vb-selejtezőt nyert meg a magyar válogatott. Ez mindenképpen dicséretes, akárcsak a játékosok hozzáállása.
Szép volt fiúk!